Karácsony közeledtével párhuzamosan növekedik a kísértés, hogy őrült vásárlási lázban vadásszunk újabb és újabb ajándéktárgyakat az ünnepi promóciók végtelen labirintusában. Kapkodunk, feszültek vagyunk, erőlködve ötletelünk és rohanunk...Miért is? Tandori Dezső: Horror című verse jut az eszembe:
"akkor inkább 
el 
gat-getek 
Rémületemben"

El "gat-getünk". Sietünk, elfoglaltak vagyunk, pótcselekszünk bármi áron. Hiszen a lassításban, a csendben meghallhatjuk lelkünk szelíd hangját, valódi vágyát, mély szomját, amit tárgyak nem csillapítanak. 
Lehet, hogy a tárgyi ajándékok helyett, v. az ismét közös wellness hétvégében arra vágyunk, hogy lelkünk ismét összeérjen? 
mint valamikor mikor elindultunk közös utunkon?, 
mikor kifejeztük, hogy milyen értékes és különleges vagy a számomra?, 
mikor mertünk percekig csendben lenni - együtt..., 
mikor kimondtuk "szeretlek". 

Lehet, hogy kockázatos lassítani és meglátni valóságunkat, hogy már nehéz megnyitnom szívemet Neked, hogy vajon a csendünkben űr lakozik-e? és inkább töltsük ki "gat-getésekkel", ahelyett, hogy beleüljünk ebbe a csendbe és szembesüljünk azzal amit tartalmaz, beszéljünk róla, felvállaljuk, hogy most így vagyunk, őszintén...és máris könnyebb kicsit, mert valódian találkoztunk, nem elkerülve a lényeget. Melegedtünk így kicsit.

Advent van, várakozás az új születésére. Teret engedhetünk a csendnek. 
Lehet, hogy szerettünk arra vágyna, hogy meghitt pillanatokat kapjon ajándékba, ahol a szív megnyílik őszintén, legyen az nehéz v. épp könnyű.
/http://eletlatas.hu/, facebook.com/eletlat, grafika: facebook.com/artedines/ArteD'Ines/